Való Igaz

Lacht el Bachtar : Való Igaz

Való igaz
Megismételhetetlen
Széttárt karokkal
Épp közétek estem

Megrémít olykor
Burokba zár
Két fal köztem pózol
S őrjít a látomás

Meglepetés a párhuzamosoknak
A végtelen találkozás

A számolatlanlanul lenyugvó napnak
A névnap és a sorszámozás

A periódusos rendszer
Megjegyzi minden nevét

Felejthetetlen emlék leszünk majd
Ha véget ér.

 

---

Szerelmi Ciklus

 

EMESE	DANI
I.	I.
Mint fénysugár sötét szobába, Úgy törtél lelkem titkos zugába be. De vajh a zamat s az erő, mit játszi, gyermek testem besző, Érzed-e? Vagy pajzán, kétes viharban omlasztod üveg pajzsomat…	Csendben viruló aranyszál Gyönyörű, édes suhogás Bár csókolnál szakadatlan Kedves cirógató öleléssel. Hogy gyönyörbe forrva Az éjjeli mámor Megtöltse fáradt testünk Aranyló kupáit.
II.	II.
Szerelmed vétkes fintora ül, figyel, mint kemény tompora egy fényes, nagy fejű lénynek; S én eközben nézlek; Leszálló csillagzuhatag, kérlek ne nézz el, ne lépj még tova! Hisz tétova kényünk topogva sejt meg mély rejtelmeket!	Ó múzsa! Adj nekem mámoros bort, S hozzá ízletes étket, Gyenge ölelést, hogy érzéki vágyban fonódjunk össze. Hadd lássa kéjünk az Éjjeli Hold: Életünk pergőn, tűzzel lobban a csendes sötétben.
III.	III.
S mégis itt hagysz, és újra továbblépsz kis galaxisunkból, át egy újabba, egy frissbe-jobba. Tékozlón bánsz Te szikrázó tejútjainkkal Kedvesem! Ma itt egy; holnap ott, de Teremtője Te s Én vagyok.	Ó Düonüsszosz! Italod titkok édes nedve Áthatol lelkünk porlepte burkán Kéjt szít elrejtett zugokban S fellángol ismét az isteni láng. Ó hadd hulljak isteni kéjben Gyönyörű Emesém ringató ölébe, Hadd nyugodjak édesen Kedvesem ölelő karjában.
IV.	IV.
És újra lent vagyunk, A hullámvasút megáll. Előbb Te szállsz ki, s aztán Csak lassan én. Én szívesen beszélnék még Szálldosni vágyó lelkemről; Te már a Földön lépdelsz tovább…	Édes fáradt hajnal Derengő árnyaid vidd távol tőlem Hadd fojtsam kéjbe jajongó lelkem Az éjszaka árnya simogasson. Ne ártson nékem a reggeli napfény, Hadd nyugodjon sötétben testem, Kedvesem ölében, dús keblei közt Rejtezik örök, békés nyugodásom.
V.	V.
Aztán újra, újra, s újra! Testeink vacognak, sikamlós remegés az ágyunk! Újra fenn, lenn, Fent és újra lent! Bort, újra tölts, Kacagva koccints Kedvesem! Ez az éj miénk…	Fáradó sötétben ismét megtalálom; Mézédes csábítás holdcsillám teste, Ezüstös villanás hajának suhanása, Bódító lüktetés karjának fonása, Nyugodt simogatás fáradt mosolya, Tüzes jégmező hűsítő csókja, Áldott öröklét ölének ringása, Szent áhitat titkos szerelmünk.
	VI.
	Mikor az éj nehéz súlyával reánk omol S egymás mellé esünk remegő testtel Érintésed szikra, kéjünk lángoló máglya Sikoltva hullunk a gyönyör karjába. Csak örök mámor tartana foglyul szent ölelésben, Hogy szerelmünk soha szét ne váljon. Hadd öleljük egymást időtlen térben, Hogy a halál soha ránk ne találjon!

---

Félelem

Félelem

Mikor az Éj bársonypalástjával rám borul
A Sötétség dermesztő leheletét érzem
A Halál elfújja a Fényt
Csend támad – rettentő Csend.

Ürességet árasztó hatalmas Tér támad
Csapongó Lelkem kialszik, mint gyertyaláng
Füstölő hamuként áldozati Szél fújja szét
Szikrázva hullok Istenem arcába.

Lelkem fénye.

Félek, elveszítelek.

Hova rejtsem el édes emlékedet?

 

---

Hajnalfényár

Hajnalfényár

Hajnalfényár vitorlái közt suhantál…
Izzó napfénytenger habjaiban csillogtál…
Holdbársony ezüstfényével takaróztál…
Gyémántcsillag fényjátékot álmodtál…

 

---

Este

Este

Mikor a Nap lángoló vitorlái porrá égnek
Beleszagolok az Éj színeibe,
S ökölbe zárom a Csend hangjait.

Várok

Míg nyelvemen végigcsorog tested lüktetése –
A mámorító ízek dobogását hallgatom,
S látom, ahogy az édes illatok szertefoszlanak.

Tudom, már messze jársz…

 

---

Hatalomvers

Hatalomvers

Az utolsó pillanat: semmi.
Nincs megnyugvás, nincs menekvés, csak az van, ami van,
Időből és térből kiszakítva kegyetlenül,
Utolér fölkészületlenül.

Semmi ágán semmi csüng, bizonytalanul billeg…
Álmok után álmot lát, és Istent remél a végtelenbe…

 

---

Nyakinak

Nyakinak

Nyaki!
... A tollam tétovázik,
s fürkész a gondolat.
Laca!
Félénken szól most versem;
had rajzoljam piszkos krétával tiszta lapra,
s tán tisztábban mutatja fel e kép:

Elment a nap,
táskájába tévén
ügyeit, gondjait.
Csend lesz talán.
Együtt vagyunk most,
Te meg én.

Múlnak az évek, s bár úgy rendeltetett,
hogy elmosódjon minden, ami emlék,
a mi emlékünk most megint élesebb.

S bár nevünk kimaradt az összes lexikonból
hiába böngészed a könyveket meg a katalógusokat:
nem találsz bennük ilyen nevet,
se azt, hogy melyikünk mikor született.
S ha szó esik mirólunk, így beszélnek:
ők azok az egyszerű emberek.

Mégis, az emlék nekünk örök;
A hosszú, fáradt éjszakák,
A múló örömök és esztelen viták,
Az elsuhanó lány furcsa illata
Estébevesző, rajzolt alakja.

 A tűz, a víz, a föld és az ég,
A nyári nap, a Balaton, a Bükk és a szép
Lány örökké vonzó, csábító tánca,
A barátok féltő, irigy pillantása.

Ha egy ember menni készül,
Miképpen marasztalhatod?
Mond meg neki, miért van szükség reá,
És tán megtarthatod.

Elment a nap,
táskájába tévén
ügyeit, gondjait.
Csend lesz talán.
Együtt vagyunk most,
Te meg én.

És aztán éj, csak éj van, soha más...

---

Karma Kóma

Karma Kóma

Szupersztrádán elsuhanó érthetetlen mozzanat
Kódba rejtett, meg nem fejtett digitális gondolat
Programozott, szűkre szabott, virtuális mozdulat
Karmikusan komatikus aktuális torzulat.

 

---

Expectation

 

I
am
a vessel of God
His silence fills me up
and my tears flood the world
with their pure, clear, white noise
washing away the tiredness and loneliness
of a long jaded, dreary, void, drained, shreded, fleeting

life.

---

Dream

 

Reaching high to touch the summit of Desire
Dreaming you can fly to the endless limits
Stretching the Mind
Grasping the breaking moment of Eternity
Trembling, Shaking, Cracking
Snap!
You go down

Sheltering the Impossible Glimpse

---

A Birthday Song

A Birthday Song

When the Sun collapses after a hard day’s work
And the Moon takes its turn
We turn Quiet.

Dressing up in cigarette smoke
Gazing at the Sky
We get High.

Hiding behind our Shield of Love
We wonder what Secrets lie beyond
The flickering Stars
Reflecting in the Eyes…

Sometimes I rest in the Shadows of Life
Posing in my room drinking whisky, listening to songs
Comforting.
Smoothing.

Do you ever go so far?

Moving towards distant Horizons
Arching Heaven and Earth
Reaching for Infinity
Catching moments of Eternity.

Do you ever feel so far?

 

---

Another Birthday Song

Another Birthday Song

When the Moon is shot down by the rays of the Sun

And we’re blinded by the illusions of Life

I get High.

Moving in Shadows
Touching the grass between cobbled stones
Stroking rust from red iron bars
I get Out.

The streets feel strange
I`m moving but I hardly care

Strange voices

Perhaps…

Sometime…

Maybe…

 

---

Birthday Song 2000

Birthday Song 2000

As the evening settles,
The sun hides behind the curtains
I close down.

Dressing up in cigarette smoke
I sift the taste of that juicy wine
Tasted somewhere, some other time
Maybe in a better life.

Sitting straight, my mouth closing tight
I type my words on illegal software
taking illegal drugs bought on illegal money
earned with an illegal job.
My illegal life.

Gods sitting around my room,
Spirits filling my mind,
Infinite joy filling me up and taking me high.

Sometimes I stay up all night tossing around my bed
Thinking of friends and the good old times.
Himalayan air mixing with the desert storm,
Everyone dancing around the bonfire.

All my favourite people come to me
All my favourite people become one
Dissolve in the vastness
Of my clear mind!

 

[« vissza ]

[ előre » ]