"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Antropológia Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Obrusánszky Borbála

Dandzanravdzsaa tevékenysége és hagyatéka

- The Life and Legacy of Danzan Ravjaa -

2008.

Az ötödik Góbi Nojon Kutuktu /m: Γobi-yin noyon qutuqtu/, Luvszandandzanrabdzsaa /m: Luvsandanĵanrabĵai/ a mongol történelem egyik jelentős személyisége volt. Egyházi, valamint kultúrateremtő tevékenységéről azonban a rendszerváltásig alig jelent meg teljes igényű publikáció. Műveinek egy részét a Mongol Akadémia munkatársai [1] az 1960-as években a Góbi pásztoraitól gyűjtötték össze, akik a nagy költő, filozófus műveit dal formájában őrizték több mint egy évszázadon keresztül. Az egyik jelentős „áttörés” akkor történt, amikor D. Cagaan doktori disszertációját 1963-ban magáról Ravdzsaáról /m: Rabĵai/ írta meg. Néhány, a szocializmus korában megjelent írás [2] főleg a szent irodalmi munkásságát dolgozta fel, közéleti, filozófiai, színházi és vallástörténeti munkásságáról akkoriban alig esett szó. Dandzanravdzsaa /m: Danĵanrabĵai/ szellemi hagyatékát és használati tárgyait a kutuktu /m: qutuqtu/ egyik késői tanítványa, a takilcsi /m: taqilči/ őrizte meg az 1938-as mongóliai kolostorrombolás és vallásüldözés ellenére. A megmaradt kéziratokból 1990. óta a tudományos kutatók ismét megismerhették a szent vallási tárgyú munkáit is.

Wikipedia: Danzanravjaa

 

Az égi származásúnak tartott Dzsingisz kán mondai őse egy szürke farkas és egy rőt szarvas ünő volt, akik a krónikák szerint Burkan kaldunnál találkoztak és frigyre léptek. A nagy birodalomalapító őseinek totemisztikus, állatősöktől való származtatása valójában az uralkodói dinasztia égi, nem közönséges származását volt hivatott bemutatni. Ennek eredete a szkítákhoz vezet minket, majd a hunokon át a mongolokig a hagyomány folyamatosan öröklődik egyik birodalomról a másikra. A Mongolok titkos története forrásmunka a továbbiakban feljegyezte Dzsingisz kán családfáját, amelyben a csodás történéseket, születéseket külön megemlítették. Ezek közé tartozik a mongolok első igazi kánjának, Bodoncsar-nak a különleges születési legendája is. Anyja, Alan-koa asszony megözvegyült, és férje halála után három évvel még három fiúgyermeket szült. A történet szerint az asszony egy, a jurta tetőgyűrűjén bejövő, kutya alakú fénysugártól termékenyült meg. A legkisebb fiút Bodoncsar-nak nevezte el, aki a hamag mongolok őse lett.

Bodoncsar egyik útja során elrabolt egy állapotos nőt. Tőle származik a dzsadaran nemzetség, akinek hírhedt vezetője Dzsamuka volt. Bodoncsar utódai a bordzsiginek voltak. Ő volt a kelet-mongol Hentij-erdőségekben élő törzsek vezetője. Ezek a törzsek egységesültek, és a 11. században államot alapítottak, melynek első megválasztott kánja a bordzsigin Kabul, Ambakaj, majd Kutula volt. A kijat nembeli Jiszügej bátor, Dzsingisz kán apja, Kutula kán unokaöccse volt, aki örökölte ugyan a jogot a kánság vezetésére, de akkorra a szövetség darabjaira hullott, így Jiszügej bátor már nem lett megválasztott kán. A törzsi vezető egyébként a sztyeppén szokásos módon, rablás útján szerzett feleséget magának: testvéreivel útközben elrabolták egy merkit előkelő mennyasszonyát, akik éppen az esküvőre utaztak a férfi családjához. Höelün, az elrabolt asszony lett Dzsingisz kán anyja. A mongolok nagykánja a tudósok meghatározása szerint a fekete ló évben, a nyár első havának 16-án telihold idején, délben született, ez a mai időszámítás szerint 1162. május 31-ét jelenti.3 Születésekor kezében egy vérrögöt szorongatott, amelyet a nagyra hivatottság jelének magyaráztak. Apja éppen akkor hozott egy foglyot haza, így annak a nevét, Temüdzsin-t kapta meg az újszülött. A fiút kilenc éves korában apja elvitte anyja nemzetségéhez, az olkunutokhoz, hogy menyasszonyt válasszon neki. Ősi szokás szerint a férj családja mindig az anya nemzetségéből választott asszonyt az utódoknak. Útközben Jiszügej az olkunuttal rokon hongirát nemzetségből származó Dej Szecsennel találkozott, aki felajánlotta, hogy nézzék meg lányát, Börtét. Dej Szecsen ragaszkodott Temüdzsinhez, mert egy csodás álom megjövendölte a kisfiú későbbi nagyságát. A két férfi megállapodott a két fiatal sorsáról, és Temüdzsin Börte családjánál maradt, hogy leszolgálja a menyasszony vételárát.

Hazafelé menet Jiszügej bátort a tatárok megmérgezték, és özvegye fiaival együtt maradt, szegényesen. Temüdzsint visszahívták a hongirátoktól. A törzsfő halálával a korábbi alattvalóik elköltöztek a törzsszövetség erős részeivel, a tajcsiudokkal. Az ifjú ekkor egyedül maradt. De nem adta fel. Testvéreivel, és néhány fogadott barátjával megkezdte a harcot népe visszaszerzéséért. Közben a férfivá érett Temüdzsin megkapta feleségül Börtét, annak ellenére, hogy nem szolgálta le a menyasszony árát, sőt gazdag hozományt is kapott a lány szüleitől, ami által gazdasági hatalma is megerősödött.

Az első Góbi Nojon Kutuktu cím a XVII. században jött létre Mongóliában, a korábbi életeit Indiában és Tibetben töltötte. Dandzanravdzsaa a XIX. század közepén megfestette korábbi megtestesüléseit, ennek alapján korábban Indiában 18-szor, Tibetben 12-szer született újjá. A tibeti tulku /m: tulqu/ láma, Szandzsabajszan /m: Sanĵabaisan/ [3] halála után a XVII. század elején mongol területen született újjá, a hagyomány szerint azért, hogy a hitet ott is megerősítse. Ezért nem is egy, hanem három helyen jelent meg egy időben. Az első Góbiban megszülető kutuktu, Ajvanjoncsig /m: Aγvaanγončig/ Dzsingisz kán nemzetségéből származott.

Az ötödik Góbi Nojon Kutuktu 1803-ban született a Góbi mergen vanhosun /m: Γobi mergen wan hošun/ területén, a mai Dornogóbi /m: Dornogobi/ megye területén. Megmaradt önéletrajza alapján életének legfontosabb eseményei jól ismertek, bár az önéletírás elég tömören vall saját életútjáról. [4] Szegény családból származott, szülei a mandzsu uralkodó tevecsordáját őrizték. Életrajza szerint akkor váltak igazán szegénnyé, amikor egy farkas megette egyetlen lovukat. [5] Ekkor apjával gyalogosan járták a vidéket. Gyermekkori vándoréletét felnőtt korában, már kutuktuként, élő istenként is folytatta, lehetséges, hogy utazásai gyermekkori élményéből, vagyis a mongolok nomád életmódjából fakadt, esetleg ez összekapcsolódott a Vörös sapkás, vagy nyingmapa rend hagyományával, hiszen a szerzetesek szintén állandóan egyik helyről a másikra mennek, távol áll tőlük a teljes letelepedett életmód. Ravdzsaa hat éves korában lett lámanövendék. [6] Különleges tehetsége korán megnyilvánul, hét-nyolc éves kora óta verset írt. A különleges gyermek híre gyorsan terjedt a hosun /m: hošun/ területén, és az ott élő lámák benne fedezték fel a Góbi Nojon Kutuktu következő megtestesülését. A negyedik kutuktu, Dzsamjan-Ojdovdzsamc /m: Ĵamyan-Oydovĵamc/ ugyanis szintén költő volt. A mandzsu udvar őt 1794-ben elfogta, Pekingbe szállította és kivégeztette. Kolostorának minden tárgyát Örgööbe /m: Örqöö/ [7] szállították, és megtiltották a szent újjászületésének felkutatását. [8] Amikor mégis felismerték a kisfiúban a kutuktut, a vidék tudós lámája, Navaan agramba kubilgan /m: Navaan aγamba qubilγan félig titokban végezte el a beiktatást. Nem az eredeti címen szentelték fel, hanem a Navaan agramba csordzs /m: Navaan aγramba čorĵ/ címet adták neki. Amikor a mandzsu udvar tudomást szerzett arról, hogy olyan cím nem létezik, és Pekingbe hivatták a kisfiút. Mivel az egyházi vezetők – a dalai láma és a pancsen láma- ragaszkodtak ahhoz, hogy fiú tényleg igazi szent, végül a mandzsu udvar is hivatalosan elfogadta őt, sőt egy Kuanji /m: Quanyi/ szoborral ajándékozták meg. [9] Az ötödik szent kiskorától számos kolostorban végzett tanulmányokat. Hat évesen lett sárga rendi szerzetes, majd két év múlva a vörös sapkás rend, a nyingmapa tanításai mellett döntött. Mivel sárga rendi szerzetes korában teljes szerzetesi fogadalmat tett, ezért később nem nősült meg, holott a rendje ezt lehetővé tette volna számára. A nojon kutuktu Dolonnuurban /m: Dolonnuur/, Vutaiban /m: Wutai/, Kumbunban /m: Kumbun/, a buddhizmus legnagyobb központjaiban tanult buddhizmust, filozófiát, különösen a tibeti egyházi tanítók verses tanításait tanulmányozta. Alasanban /m: Alašan/, a Baruun Hijd /m: Baruun Hiyd/ nevű kolostorban a nagy buddhista szentek, tanítók életrajzást tanulmányozta. Tanításait később ő is verses formában jegyezte le. 16 évesen a Badgar csojlin /m: Badγar čoylin/ kolostorban kapta meg a titkos tantrák beavatását, ettől az időtől kezdve végzett komoly meditációs gyakorlatokat. Ebbéli tudását más kolostorban is továbbfejlesztette.

Hazatérve, 1821-ben új kolostort alapított, mivel elődjének központját a mandzsuk megszüntették. A választás egy különleges szépségű helyre, Övör Hamarinra /m: Ebür Qamarin/ esett, annak nevét Dzsandzsa erdene /m: Ĵanĵaa erdene/ [10] első látogatása után megváltoztatta: Övör bjaszgalantra /m: Ebür bayasγalant/. [11] A nojon kutuktu összesen nyolc templomot alapított, ezek közül hat a mai Mongólia területén található, kettő pedig Belső-Mongóliában, a mai Kína területén. Számos meglévő, működő kolostorban egy-egy szentélyt emelt. Ezek mindegyike a Góbi területén van, amelyek egyúttal a környék kulturális központjai is lettek egyben.

A kutuktu a többi élő istentől eltérően, nem kolostorában ült, hanem állandóan úton volt, bejárta a Góbi legfontosabb helyeit, de Mongólia más területeire is ellátogatott. Valószínűleg akkoriban ő volt az országot legjobban ismerő ember. Örgööben, Erdeni Dzuban /m: Erdeni Ĵu/, Alasanban, Dolonnuurban, a Szecsen kán /m: Sečen qan/ aimagban /m: aimaγ/, a mai Kelet-Mongóliában, Pekingben, stb. sok helyen járt. [12] A mai Belső-Mongólia területén az 1820-as évek végén járt, ahol kolostort alapított. Csojlin hijden /m: Čoylin hiyd/ belül két új templomot épített. 1827-ben, a disznó évében a holdújév kilencedik napján először mutatott be cam /m: cam/ táncot kolostorában. A bemutató után cam iskolát alapított, hogy legyenek olyan tanítványai, akik értenek ennek előadásához. A camot továbbfejlesztve 1832-ben megalapította az első mongol színházat, amelynek a Szaran Kököge /m: Saran Kököge/ nevet adta. A színházi játékokhoz szintén képzett emberekre volt szükség, ezért a kutuktu tanítványai közül kiválasztotta a legtehetségesebbeket és kolostora területén alapított Dzsegün Kürijen /m: Ĵegün Küriyen/ iskolában képezte őket. Fő tantárgyaik a mongol írás, tánc, buddhista tanítások olvasása, kiejtés és matematika volt. Mongóliában egyedülállóan nők is tanulhattak itt. A tanárok világiak és egyháziak egyaránt lehettek.

A nevéhez fűződik az első mongóliai múzeum megalapítása is. A nojon kutuktu Dandzanravdzsaa összegyűjtötte a különböző vidék különleges, egyedi használati tárgyait, drágaköveket, ötvös remekeket, tanítványaitól kapott ajándékot, ezeket két templomban elrendezte, és mindegyikre magyarázó táblát tett. Összesen mintegy tízezer tárgy volt látható egykor. [13] A gyűjtemény összefoglaló neve Gibaadin Ravdzsalin /m: Gibaadin Rabĵalin/ volt, de a helyiek csak Ravdzsalinnak hívták. A gyűjtemény egyik legfontosabb tárgya Dzsingisz kán zászlója volt. [14] A kiállítás, amely valójában Mongólia első múzeuma volt, 1842-ben nyílt meg. Amikor Rabĵalin a kolostorban volt, ő maga vezette és magyarázta a kiállítást, amikor távol volt, akkor egy világi ember és egy láma együtt végezték ezt a munkát. A múzeumban meg lehetett ismerkedni a nojon kutuktu tanításaival, valamint az írástudatlan emberek lámákkal térítésmentesen könyvet olvastathattak. Itt fedezhették fel a vidéki emberek ismét őseik régi történelmét. Aki meg akart tanulni írni, az rövid ideig képezhette magát.

Bár az 1830-as években maga a nojon kutuktu gyógyította meg a bogdot /m: boγdo/ és egyik miniszterét, ez a jó kapcsolat hamarosan megszakadt. Dandzanravdzsaa és a központi, sárga egyház közti rossz viszony akkor élesedett ki, amikor a nojon kutuktut nem engedték be Örgööbe, a bogdo gegen /m: boγdo gegen/ központjába. Akkor valóságos rágalomhadjárat kezdődött ellene, a sárga sapkás rend, sőt egyes vélemények szerint maga a mongol egyházfő azt terjesztette róla, hogy részeges, női tanítványaira is rossz szemmel néztek, sőt a tanár-tanítvány viszonyt félreértelmezték. Sajnos, a későbbi irodalomban értékelésében megmaradtak ezek a negatív jelzők, amelyeket még a mai napig is néhány, a tudományos kutatóközpontban használnak.

Dandzanravdzsaának mintegy 700 közvetlen tanítványa volt, főleg a Góbi területén. [15] Kolostorait folyamatosan látogatta, szinte halála napjáig járta a vidéket. 1853-ban Hamrijn Hijd /m: Hamriyn Hiyd melletti fennsíkon összehívta tanítványait, és egy új helyet, a Sambkala /m: Šambqala/ Palotát alapította meg, hogy következő életükben ezen a helyen találkozzanak. Akkor már a nojon kutuktu tudta, hogy hamarosan meg fog halni, meg fogják mérgezni.

Az ötödik nojon kutuktu halála után a pekingi mandzsu udvar el akarta pusztítani a nagy reformer egyházi vezető műveit, alkotásait. Bár régebben a kutatók csak mondának tekintették azt, hogy a kutuktut a mandzsu udvar mérgeztette meg, a gyűjtemény nyilvánosságra kerülése után Altangerel, a gyűjtemény őrzője megmutatta Ravdzsaa utolsó versét, ami beszámol a mérgezés előzményeiről. [17] Ravdzsa halála után a tibeti származású mongol egyházfő, a VII. Dzsavdzandamba /m: Ĵebĵundamba/ egy éves öccsét nevezték ki VI. nojon kutuktuvá, aki helyett a pekingi udvar küldötte végezte az irányítást. A kolostornál megjelentek a mandzsu katonák, és elfoglalták a kolostort. Első lépésként bezáratták az iskolákat, a színház épületét pedig lerombolták. Dandzanravdzsaa legjobb tanítványai félvén attól, hogy hamarosan az egész gyűjtemény, köztük múzeumi tárgyak is elpusztulnak, tanulmányozni kezdték a mandzsu törvényt, hogy miként lehetne a gyűjteményt megmenteni. Találtak egy olyan passzust, mely szerint a halotti templomok különleges védelmet élveznek. [18] A nojon kutuktu mumifikálódott testét ezért az egyik templomba helyezték, és ládákba pakolták össze a szent műveit, színházi kellékeit, és a kolostor legfontosabb értékeit. Egyetlen helyiségbe mintegy 1500 láda került. A tanítványok a gyűjtemény őrzését is megoldották. Ahogy a mongol történeti hagyományban Dzsingisz kán szellemi hagyatékát Boorcsi takilcsi /m: Boorči taqilči/ felügyelte, úgy a szerzetesek is kiválasztottak egy takilcsit, hogy felügyelje a hagyatékot. A kiválasztott, a Sarnuud /m: Šarnuud/ nembeli Balcsincsojdzsoo /m: Balčinčoyĵoo/ írásban esküt [19] tett, hogy a következő nemzedék számára megőrzi a nagy szent értékeit, és tanításait széles körben terjeszti. [20] A tanítvány egész életét a szent értékeinek megőrzésének szentelte. Mintegy húsz évig őrizte a nagy szent gyűjteményét. Balcsincsojdzsoo jogosan félt attól, hogy a hagyaték esetleg illetéktelen kézbe kerül, ezért saját fiát, Gang-Ocsirt /m: Γangγ-Očir/ kezdte el tanítani. Fiai közül azért választotta ki őt, mert hátán egy félhold alakú anyajegy volt. Azóta ez azt anyajegyet az összes takilcsi viselte. A nojon kutuktu gyűjteményének gondozója maga is művelt ember volt. Már fiatalon, öt éves kora óta mongol, tibeti és mandzsu nyelvet tanult, tizenhárom évesen vált hivatalosan a kutuktu tanítványává lesz. Közel húsz éves tanulmánya alatt meg kellett tanulnia a nyingmapa rend összes tanítását, Ravdzsa verseit, tanításait, valamint a gyűjtemény hagyományos konzerválási, restaurálási technikáit. 25 éves korában nyerheti el a takilcsi címet, miután elődjeihez hasonlóan esküt tesz a gyűjtemény megvédésére. Az „őrző”-k szerint a gyűjtemény biztonsága három alapelven nyugszik: az állam, emberek és a természet egységén. Amennyiben az egyik is megbomlik, az őrzőnek biztonságba kell helyezni a gyűjteményt.

Balcsincsojdzsoo több mint 20 éven keresztül felügyelte mestere hagyatékát, majd fiára hagyta. Gang-Ocsir fiára, Nariyara hagyta, aki után Ongγoy örökölte a tisztséget. Ongγoy alatt, 1930-ban hurcolták el a hamrijn hijdi kolostorból a VII. nojon kutuktut, aki Hentijben halt meg. 1938-ban, a mongol történelem legsötétebb korszakában Tüdev /m: Tüdev/ lett a takilcsi. Rá várt a legnehezebb feladat, hiszen a sztálinizmus legsötétebb időszakában a több száz orosz és mongol katona által megszállt kolostorból ki kellett menekíteni a szent hagyatékát, és azt biztonságos helyre kellett helyezni. A katonák által körülzárt kolostorból a csodával határos módon hordott ki minden éjjel egy ládát. Míg ő a leletmentést végezte, a kolostor másik felében orosz és mongol katonák fosztogattak. Mintegy 64 ládát tudott kihozni, a többi a tűz martaléka lett. A ládákat először a kolostortól kb. két kilométerre ásta el, majd később biztonságos helyre szállította, ahol sem állat, sem ember nem jár. [22] A takilcsi a kolostor pusztulását a közeli szent helyről nézte végig. Akkor sem hagyta el mestere központját, hanem a környéken maradt, elvégzett egy kereskedelmi iskolát, hogy szabadon járhasson a vidéken, sőt így az elásott ládákat feltűnés nélkül elszállíthatta biztonságos helyre. Tüdevnek az utódlással is gondja volt, mivel fián nem volt rajta a takilcsik anyajegye. Altangerel, a jelenlegi takilcsi elmondása szerint nagyapja azt hitte, hogy vele kihal az intézmény. Amikor Tüdev 1960-ban meghallotta, hogy Ulánbátorban született unokáján megtalálható az anyajegy, akkor állatait, házát otthagyva a fővárosba sietett, hogy megnézze utódját. Nem is üdvözölte lányát, csak unokáját akarta látni, akin valóban ott volt a jegy. Tüdev saját utódjának tekintette a fiút, és 5 éves korától nagyon kemény módszerekkel nevelte. A fiú, Altangerel már nem a fővárosban, hanem egykori mestere kolostora, a Hamriyn Hiyd mellett nőtt fel, ahol hét láma tanította, akik megmenekültek az 1938-as kivégzés elől. A közeli meditációs barlangoknál őrt állítottak, aki azt figyelte, hogy nem jön-e valaki őket ellenőrizni. A félelem jogos volt, hiszen a helyhez közel állomásoztak az orosz katonák. Senki sem tudhatott a titkos tanításról, sőt a fiúnak mindent szóban kellett megtanulni, írásban nem jegyezhetett fel semmit. Nagyapja elvitte unokáját a nojon kutuktu által alapított kolostorromokhoz is. Unokáját állandóan a ládák tanulmányozására és a gyűjtemény védelmére oktatta, fejben kellett megjegyezni, hogy a szentnek milyen tárgyai, eszközei voltak. Altangerel megtanult mindent, amit a nojon kutuktu tanított egykor. Arról, hogy a nagyapa mit is tanít valójában unokájának, arról senki sem tudott a családban egészen 1990-ig. Altangerel elvégezte az iskolákat a fővárosban, majd egyetemi diplomával a kezében sofőrnek állt, hogy minél több időt tölthessen vidéken: a ládák és a szent egykori kolostorának közelében lehessen. Egykori munkahelyén mindenki úgy ismerte, mint munkakerülőt, aki állandóan vidéken tartózkodik. Nagyapját, mint feudális ellenzékit, néhányszor bevitték a helyi rendőrség, hátha valamit őriz a szent hagyatékából. Tüdev azonban a többszöri vallatás ellenére semmit sem árult el. A nagyapa még megérte az orosz katonák távozását és a vallásszabadság újbóli engedélyezését. 1984-ben Tüdev unokájára bízta a gyűjteményt, ettől kezdve Altangerel teljes jogú takilcsi lett. 1990-ben, az orosz katonák távozása és a rendszerváltás után azonban Altangerel előhozott két láda anyagot, és a helyi kultúrházban bemutatta. Akkor alig akartak neki hitelt adni. Azóta Altangerel megalapította Szainsandban /m: Sainšand/ a Ravdzsa múzeumot, szerzetesekkel, ismerősökkel közösen felépítettek két kolostort a Hamrijn Hijd helyén. Az egykori kolostor együttes helyrehozatalára egy nagyszabású tervet dolgozott ki, amelyből a Fehér Templom alapkőletételét a szent születésének 200 éves évfordulójára, 2003. júliusára időzítettek. Tizenhárom év alatt Altangerel Mongólia egyik legjobban elismert embere lett. Megkapta Mongólia legmagasabb állami kitüntetését, az Arany Sarkcsillag rendet. A kitüntetést elfogadta, de hozzátette: nagyapámat azért kivégezték volna még néhány évtizede, amiért engem most kitüntették. Elmondása szerint számára nem az aktuális elismerések számítanak, hanem ő elődei áldozatos munkáját akarja folytatni.

Obrusánszky Borbála (TST)
Békesség minden lénynek!
Tási telek! /t: bkra-shis bde-legs/

Források:

  • D. Jondon: Dandzan Ravjaa. Ulánbátor, 1992. 
  • Noyon qutuqtu-yin surgali abraqgui ačilal. Ulánbátor, 2003. 
  • Suutandaa tüüh hairtai. Ulánbátor, 1998. 
  • D. Dagvadordzs: Mongolin sasin surtahuuni tailbar toli. Ulánbátor, 1995. 
  • A. Sartolgoj: D. Ravdzsaa. Ulánbátor, 2003. 
  • D. Cagaan-Z. Altangerel: Ih Gobiin Dogshin Noyon hutuqtu. Ulánbátor, 2000.
  • H. Damdindzsav: Mongol dahi Buddin gun uhaan. Ulánbátor, 1995. 

Megjelent: Potala 23. [A Tibetet Segítő Társaság kiadványa]

» Kulturális Antropológia - Dzsingisz kán - a bölcsesség kulcsa

Buddha Eye

Kérlek támogasd az Antropológia Könyvtárat!
(Please support the Anthropology Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Jagganath


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 11-11-2011