"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 
[« vissza ]

[» Hindu Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Sankara

Az azonosság Lelkének ismerete
(Atma Bodha)

- Shankara: Atma Bodha -

Fordította Gyula


Sankara

 

1. E magyarázat azon keresőknek készült, kik megvalósították önmaguk, lelki fegyelmük által kimerítették vágyakozásukat, felismerték hibáikat, békések és nem kötődnek semmihez.

2. Valóban a tudás a szabadság egyetlen jelentése, akármi mással hasonlítjuk össze. Ahogy a főzéshöz tűzre van szükség, Bölcsesség nélkül az önmegvalósítás, a megértés nem hoz eredményt.

3. A tettek nem pusztítják el a tudatlanságot, mert nem állnak ellentétben a tudatlansággal. A Bölcsesség igazán megszünteti a tudatlanságot, ahogy a fény eloszlatja a sűrű homályt.

4. A tudatlanság miatt az Azonosság Lelkének megjelenése feltételhez kötött. Ha a tudatlanság megszűnik, az Azonosság Lelke saját fényétől felragyog, ahogy a nap is felragyog, ha a felhő szerteoszlik.

5. A tudás állandó gyakorlása megtisztítja az ember Azonosság Lelkét, amit a tudatlanság beszennyez. Ekkor a tudás maga eltűnik, ahogy a szappan is elolvad mosás közben.

6. A lét köre rokonszenvvel és ellenszenvvel, elfogadással és visszautasítással teli, olyan, mint egy álom, ami valóságnak tetszik, amíg tart, de az ébredés után felismerjük valótlanságát.

7. A világ addig világít, amíg a Valóság Atyja, az Egyetlen, mindenek nem kettős alapja, nem ismert. De, ez a világ káprázat, mint az igazgyöngyök anyjában az ezüst.

8. A Legfőbb Úr az anyagi ok, az egyetemes anyaga mindennek. A világok mind keletkeznek, léteznek és elmúlnak Benne, elpattannak, mint buborékok a vízben.

9. Mindez a megnyilvánult, sokféle világ az érzékelő elképzelésének kivetítése, a tápláló, mindenütt jelenvaló Úrra, ahogy a karperec és díszei egyazon aranyból készülnek.

10. Mint a mindent átható űr, az érzékek Mesterét is tévesen társítják bármiféle feltételhez; feltételektől függően különféleképpen nyilvánul meg; végül, ha a feltételek megszűnnek újra eggyé válik.

11. Csak mikor a feltételek rárakódnak az Azonosság Lelkére jön létre a születés és halál, az élet, ahogy az íz és a szín rárakódik a vízre.

12. Mondható, hogy az anyagi test (az élvezet és fájdalom megtapasztalásának eszköze) a múltbeli tettek következményeként születik, és nyilvánul meg az ötrétű megoszlásban, az öt elemben (föld, tűz, víz, levegő, éter).

13. A finom test (szellem) a tapasztalás eszköze, az öt életenergia rendszerével társul, valamint az elmével és a megkülönböztető értelemmel, meg a felfogás és tettek tíz érzékével. Mindezek az alapelemekből formálódnak, mielőtt öt felé oszlanának.

14. Azt mondhatjuk, hogy az okozati test nem megismerhető, időtlen, leírhatatlan. Az Azonosság Lelke más, mint a három test (anyagi, finom, okozati).

15. Mikor az öt burokkal egyesül (étel-test - anyagi test; élet test - életet fenntartó energia; elme test – gondolat-teli elme és én-tudat; értelem test - megtisztított értelem; boldogság test - Isten lélegzete) a tiszta Azonosság Lélek az öt burokkal együtt jelenik meg, ahogy a kristály is kékké válik kék színű ruhán.

16. Logikus okból az Azonosság tiszta Lelke is elválik az öt buroktól, ahogy a rizs is elválik a héjától, ha összezúzzák.

17. Bár az Azonosság Lelke mindent áthat, nem világít mindenütt. Csak a megkülönböztető értelemben fénylik, ahogy tükröződés is csak jól polírozott tükörben látható.

18. Tudd, hogy az Azonosság Lelke különbözik minden földi dologtól, mint amilyen a test, érzékek, elme, értelem; és mint király tanúja a gondolkodásmódnak.

19. A megkülönböztetést nem gyakorló ember számára az Azonosság Lelke az érzékszervek működéséként jelenik meg. Ahogy a hold mozogni látszik az égen, mikor áttetszik a futó felhőkön.

20. A tudatosság Isteni energiájától függ a test, az érzékszervek, az elme és az értelem tevékenysége, mint ahogy az emberek is nappal cselekszenek, mikor világos van.

21. A megkülönböztetés hiánya által az ember testének és érzékeinek működése a makulátlan Valóságra (lét tudat boldogság) vetül, ahogy a kékség az ég tulajdonságának látszik.

22. Ahogy a vízben reszkető hold képét a gyermek a víz hullámzásával magyarázza, a tett hatóerejeként működő tudatlanság a másik behatárolója az Azonosság Lelkének.

23. A ragaszkodás, vágy, élvezet, fájdalom és hasonló erők csak az aktív elme által észlelhetők, míg a mély, álomtalan alvásban nem. Ezért ezek a jellemzők az elméhez tartoznak és nem jellemzői az Azonosság Lelkének.

24. Ahogy a fény a nap jellemzője, a vízé a hűvösség, és a forróság a tűzé, ugyanígy jellemzője az Azonosság Lelkének a lét - tudat - boldogság.

25. Az érzés, hogy 'tudom' a megkülönböztető-képesség hiányából származik, ahogy az értelem gondolathullámai összekeverednek az Azonosság Lelke lét/tudat formájával.

26. Az Azonosság Lelke maga nem cselekszik, az értelem maga nem bír a képességgel, hogy megtapasztalja a tudatosságot. De a személyiség, mivel semmit nem ismer elég jól, megcsalatik a gondolat által, hogy ő a megfigyelő és a munkálkodó.

27. Az embert, mint személyiséget tekintve, minden mástól elválasztva, legyőzi a félelem, mikor a homályban a kötelet összetéveszti egy kígyóval. De a félelem elszáll, amint megértjük, hogy nem a korlátozott, elvált én-tudat vagyunk, hanem az Azonosság Legfőbb Lelke.

28. Ahogy a fény megvilágítja a nyugvó tárgyat az ablaktalan szobában, ugyanígy az Azonosság Lelke világítja meg (teszi cselekvőképessé) az értelmet és az érzékszerveket.

29. Ahogy a világító lámpának nincs szüksége másik lámpára önmaga megvilágításához, az Azonosság lelkének sincs szüksége másik tudatra ahhoz, hogy ismerje önmagát.

30. El kell utasítani minden feltételezést: 'Az Azonosság Lelke nem ez, Az nem ez', az embernek meg kell értenie, hogy a személyes Azonosság Lélek Azonos az egyetemes Azonosság Lélekkel, összhangban az ősi Szent Iratok mélységes feltáró szavaival.

31. A test és más látható tárgyak az okozati testet is beleértve múlandók, mint a buborék. Az ember mindezektől elválva megérti, hogy 'én vagyok a Tulajdonságnélküli valóság'.

32. Más vagyok, mint a test. Születés, öregkor, szenilitás, halál nem érintenek. Nem ragaszkodom az érzékletekhez, a hanghoz, illathoz, ízhez, mert nincsenek érzékszerveim.

33. Mivel nincs elmém, nem létezik számomra bánat, szenvedély, vágy, gyűlölet, félelem és hasonlók. A Szent iratok az igazat tanítják 'Az Azonosság lelke nem lélegzik, nincs elméje, tiszta…'.

34. Az Azonosság Lelkének nincsenek jellemzői, tettek nélküli, örök, vágyak és gondolatok nélküli, makulátlan, változatlan, forma nélküli, mindig szabad, mindig tiszta.

35. Az Azonosság Lelke olyan, mint az űr, mindent áthat kívül és belül, változatlan, mindig mindenben ugyanaz, tökéletes, folttalan, mozdulatlan.

36. Én vagyok a Legfőbb Isteniség, és csak Az; örök, tiszta, szabad, osztatlan, gyönyörteljes, nem kettős, igaz bölcsesség, Örökkévalóság.

37. A folytonos gyakorlat, minden mást elhagyva, hogy "én Az vagyok" megszünteti a tudatlanságot és a nyugtalanságot, ahogy az orvosság elpusztítja a betegséget.

38. Magányban ülve, ragaszkodás nélkül, az érzékeken uralkodva, osztatlan figyelemmel összpontosíts a Úr Vég-nélküli Lelkére, ami az Egyetlen, második nélkül.

39. A bölcsnek az értelmével kell a felfogható világot az Egyetlen Lélekbe olvasztania, állandóan erre a Lélekre gondolva, mint ami makulátlan és határtalan űr.

40. Aki megértette a végső és legnagyobb célt, mindent félredob, nem törődik a formával, szakmai előmenetellel, hírnévvel, rokonsággal, A Teljesség, Tudatosság, Gyönyörűség megtestesülésévé válik.

41. Az Azonosság Lelkében nincs olyasfajta megkülönböztetés, mint tudás és tudó és a tudás tárgya; az Azonosság Lelkének alaptermészete az Isteni Boldogság, ami magától sugárzik.

42. Az állandó elmélkedés köpülése által, az Isteni Azonosság Lélek tűzjogara lángra lobban, és a tudás lángja meggyullad, ami felemészti a tudatlanság tüzelőjét.

43. Ahogy a hajnal eloszlatja az éj homályát, és a nap teljességében ragyog; ugyanígy, miután a tudatlanság sötétsége eloszlott, az Azonosság Lelke magától felfénylik.

44. Igazán, az Azonosság Lelke mindig jelen van, csak a tudatlanság nem engedi felismerni, ahogy a nap is állandóan süt, mégsem láthatjuk a viharfelhőkön át. Ha a tudatlanság megszűnik, az Azonosság Lelke feltárul, ahogy az ember a hiányzó nyakláncot végül megtalálja a saját nyakán.

45. Ahogy a fatönkről a porviharban csak közelről látjuk, hogy ember, ugyanígy az Isteni Teremtő a tudatlanságon keresztül látszik embernek, valójában megtestesült lélek. Ha a személyiség valódi természete láthatóvá válik, a tudatlanság elszáll.

46. Az Igazság természetének megértés általi tudása azonnal megszünteti az 'én' és 'enyém' gondolatát, ahogy a helytelen irány módosul, amint a pontos adat ismert.

47. Az ember, aki megvalósította önmagát, aki birtokában van az Igaz tudásnak a bölcsesség szemével látja, hogy az egész Világmindenség Ő maga, az Egyetlen Isteni Valóság.

48. Az egész látható való világ valójában az Azonosság Lelke és semmi más. Mindent a Léleknek kéne látnunk, ahogy a kerámiáról tudjuk, hogy agyagból készült.

49. Valóban, az ember, aki már életében szabad, feladja korábbi jellemét, és eléri a Valóság állapotát, a Lét Tudatos Boldogságát, mint a hernyó, mikor pillangóvá válik és megtanul repülni.

50. Miután a káprázat óceánját átszelte a Bölcsesség hajóján és megölte a szenvedély, ellenségeskedés, kapzsiság tengeri szörnyeit, a megszabadult ember felragyog, egyé válik a Békével, megdicsőül az Azonosság Lelkének Édességében és Boldogságában.

51. Lemond a ragaszkodásról és minden külső látszatboldogságról, aki megtapasztalta az Azonosság Lelkének Boldog elégedettségét, ami mindig bennünk ragyog, ahogy a lámpa, amit tiszta átlátszó üveg borít be.

52. Bár a test őrzi, az elmélkedő érintetlen általa. Bár mindent tud, változatlan marad minden körülmények között, és ragaszkodás nélkül mozog, akár a szél.

53. Ha az Azonosság Lelkének anyagi burka megsemmisül, az elmélkedő teljesen beleolvad a mindent átható Egyetemes Fenntartóba, akár víz a vízbe, tér a térbe, fény a fénybe.

54. Megértése annak, hogy Te vagy a forrás, egyben elérése annak, ami nem hagyja, hogy elérjék; Boldogság, ami nem engedi, hogy bármely más boldogságra vágyakozzunk, és tudás, aminél több nem tudható.

55. Megértése annak, hogy a Forrás meglátásával semmi mást nem kell látni, amivel eggyé válva, nincs többé újjászületés a földön; amit megismerve, semmi sincs, amit még meg kell ismerni.

56. Megértése a Forrásnak, ami betölt északot, délt, keletet, nyugatot, fent és alant, ami a nem kettős Létezés Tudás Boldogság, ami vég-nélküli, örök és Egy.

57. Megértése a Forrásnak, ami nem kettős, Oszthatatlan, Egyetlen és Boldog. Megértése annak, ami minden Szentírás csúcspontja, aminek logikai tagadása elvezet a Forrás természetéhez.

58. A Teremtő fogalma, és az Istenek eszméje csak része a Forrás töretlen, tökéletes Boldogságának, ami eloszlik köztük.

59. Minden tárgyat áthat a Forrás; minden cselekedet csupán a Forrás miatt lehetséges. A Forrás áthat mindent, ahogy a vaj a tejet.

60. Megértése annak, hogy a Forrás se nem finom se nem durva, nem rövid és nem hosszú, nem születik és változatlan, alak, minőség és állapot nélküli.

61. Megértése annak, hogy a Forrás az, amitől a nap fénye és minden fényt sugárzó égitest világít, amit saját fénye világít meg, és minek fényétől ragyog az egész világmindenség.

62. Áthatva az egész mindenséget kívül és belül, a Forrás megvilágítja önmagát, ahogy a vörösen izzó vasgömb is megvilágítja önmagát.

63. A Forrás más, mint a világegyetem, de semmi nincs, ami ne lenne a Forrás. Bármi, ami a Forrástól különbözőnek látszik, csupán káprázat, mint a délibáb a sivatagban.

64. Minden, ami látható, hallható, a Forrás, és semmi más. A Valóság ismerete elnyerése után mindent a nem kettős Lét Tudat Boldogságnak látunk, ami a Forrás.

65. Az Azonosság Lelke, mint tiszta tudatosság mindenütt jelen van, de csak a bölcsesség szemével fogható föl. Aki a tudatlanság szemével néz, nem látja az Azonosság Lelkének sugárzását, ahogy a vak sem látja a sugárzó napot.

66. A Bölcsesség tüzében felforrósodva megszabadulsz minden tisztátalanságtól, Hallva, Visszasugározva és Elmélkedve, a személyiség megvilágosítja magát, mint a tiszta arany.

67. Valóban, az Azonosság Lelke, a Bölcsesség Napja, ami a szív egén világít, eloszlatja a tudatlanság sötétségét, mindent áthat, és mindent véd, világít, és minden világosság oka.

68. Aki lemond minden cselekvésről, és nem engedelmeskedik az iránynak, helynek és időnek, saját Mindenütt-jelenvalósága Szent Templomában imádott; az Azonosság Lelke Rozsdátlan, elpusztít minden forrót és hideget, és maga az Örök Boldogság, Mindentudóvá, Mindent áthatóvá és halhatatlanná válik.

Így végződik Sankara Atmabodhája.

Lakshmi

Kérlek támogasd a Hindu Könyvtárat!
(Please support the Hindu Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Lotus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-09-2005