Tarr Dániel
Drog a Mágiában
- Drugs in Magic -
1996.
Az európai gondolkodás elválaszthatatlan részét képezi a Mágia. A Mágia olyan rendszer, amely folytonosan az épp aktuálisan legitimizált, kanonizált ortodox rendszerek fojtó bilincsétől mentesen találja meg az ember spirituális- és szellemi valóságát. A vallási-, filozófiai- és tudományos-rendszerektől függetlenül kínál módszert az ember teljességének elérésére. A Mágia a teljes igazság kutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának módszere.
A Mágia mint a teljes igazság kutatása, számtalan formát és alakot ölt ahogyan megnyilvánul történelmi formákban: Az európai Mágia Egyiptomból ered - az 'egyiptomi vallás' elválaszthatatlan részét képező rendszert nevezték először "mágiának" - a legendás egyiptomi mágus-varázsló Hermész Trisztmegisztosz [1] írásait, a Corpus Hermeticum-ot tartják az első mágikus szövegnek, bár ismerünk korábbi, babiloni szövegeket. A görög-római korban a Dionüszosz kultuszhoz kapcsolódóan és az Orfikus misztériumokban, illetve a zsidó mitráz hagyományban és kelipot tanításokban él tovább. A kora középkorban a Misztika és a Középkori Lovagrendek tartják életben, majd később egy-egy személyhez köthetően létezik (pl.: Albertus Magnus, Aquinói Szt.Tamás, Basilius Valentinus, stb.). Jelentőségét a reneszánsz korban nyeri vissza neoplatonikus hatásra, amikor is rengetegen kezdenek el foglalkozni Hermetizmussal, Alkímiával, Kabbalával, Okkultizmussal és Mágiával (pl.: Ficino, Mirandola, Agrippa, Paracelsus, Dee, Kelly, Nostradamus, Fludd, Kircher, Böhme, stb.). A XVII. században a boszorkányüldözések miatt föld alá kényszerül - ekkor alakulnak meg a Titkos Társaságok; az Arany- és Rózsakeresztes Rendek, a Szabadkőműves Páholyok, és néhány Mágikus Lovagrend.
Titokban marad egészen az újkori színrelépéséig, amikor is Eliphas Levi után újabb reneszánszát éli a Mágia - ismét rengetegen kezdenek el foglalkozni okkult témákkal és alakítanak ki újabb ‘mágiákat’ és titkos rendeket. Ekkor jön létre például a Blavatsky által alapított Teozófiai Társaság (melynek tagja pl. Rudolf Steiner a későbbi Antropozófia atyja), vagy a Hartmann alapította O.T.O. - a Keleti Templomos Lovagrend. A századforduló hoz még újat a Mágiába a McGregor Mathers alapította Arany Hajnal hermetikus renddel, melynek tagjai első ízben szintetizálják a különböző mágikus irányzatokat. Ezt a rendszert fejleszti tovább Aleister Crowley és az általa létrehozott Ezüst Csillag rend, mely új, radikálisan mágikus szolipszista alapokra helyezi az addigi Mágiát. Ezzel birkózik a Dion Fortune féle társaság és azóta is ezt boncolgatja az egész 20. század, mely végkép totális szabadságot adományozott a mágiának... |
|
A Mágia mint módszer sem egységes. Számtalan mágikus rendszer alakult ki, melyek mind saját praxist alakítottak ki, melyeken keresztül a gyakorló neofita fokozatosan elérheti a teljességet. Összetett beavatási rendszerek en keresztül, bármelyik ember földi halandóból halhatatlan mágus sá válhat. Ilyen rendszerek például keleten a Szuf, Tantra, Szahadzsa, Raszajána, Taoista Alkímia, Ji-King, stb.; nyugaton a Hermetizmus, Mágia, Okkultizmus, Alkímia, Kabbala, Tarot, Asztrológia, stb. Ezeket a rendszereket próbálja szintetizáló módon átfogni és rendszerezni a "Hermetika"; míg a "Tradicionális Létszemlélet" ezen rendszerek mellé veszi még a Mítoszokat, a Misztikát és az Ezotériát, és az emberiség össz-szellemiségét próbálja valamilyen metafizikai rendszerbe foglalni.
A Mágiától, mint a teljesség megismerésének módszerétől, elválaszthatatlan az "Örök Élet Italának" keresése, a "Vörös Oroszlán", az "Életelixír", a "Bölcsek Köve" megtalálása, s mint ilyen kapcsolatba hozható a mai fogalmaink szerint pszichedelikus drogoknak nevezett anyagok használatával.
|
Ez az Alkímiában keresett filozófiai cél, mely a halhatatlanságot és a mindentudás állapotát jelentette, konkrét anyagi hordozókban is megjelent: Az első anyag (prima materia) megtalálása előfeltétele az elixír elkészítésének, hiszen "transzmutáció" által ebből készíthető el maga a quintesszencia. Alkimisták százai próbálták elkülöníteni a különböző vegyi anyagokat, mellyel a mai modern kémiát is megalapozták. Az általuk felfedezett anyagokat azonban jórészt homály fedi. Az alkímista szövegek képies, allúzióktól hemzsegő, titkos szövegeinek matériáit nehéz beazonosítani, és bár sok fémvegyületet azonosítottak, azon túl csak a három fő elem biztos : a mercurius (higany), a sulphur (kén), és a sal (só). Az ezek keverékéből álló 'első anyagból' egy hétlépcsős processzus (opus magnum) végrehajtásával jön létre az életelixír, az univerzális oldószer a v.i.t.r.i.o.l. segítségével.
A prima materiát nagyon sok mindennel azonosítják: anyaföld [Khunrath, Grasshoff], női menstrum, spermium, tej, vér, nyál [Kopp], ürülék [Brand, Maack], vizelet [Trevisanus], belsőségek, rezgőmoszat [Peuckert], különböző növények, faszén [Kortum&Bahrens], levegő [Sendivogius], szalmiák [Siggel], magnesia [Biedermann] A vitriola mai kémiai felfogás szerint a kétértékű nehézfémek (pl.: horgany, réz, kobalt, nikkel) vízzel oldható kénsavas sói (szulfátjai). Egy másik oldószer, az alkaheszt, a mai kémia szerint marómészre öntött alkohol desztilált oldata. A lapis viszont rejtély marad; Paracelsus szerint "nehéz, világos rubinszerű és kristályként átlátszó; képlékeny mint a gyanta, de mégis törékeny, mint az üveg, és porrá törve a sáfrányhoz hasonlít." Az egyetlen utalás is csak a magnesiaval hozza kapcsolatba, mely a mai kémia szerint a magnézium-oxiddal {MgO} vagy a magnézium-hidroxiddal {Mg(OH) } azonos; továbbá magnesiaként hívnak más sókat is; az antimónércet {Sb Sb }, és a bizmutot. További anyagok, melyek "transzmutálhatóak" az auropigment, mely egy arzén-kén-vegyületből álló ásvány, és az 'aurum nostrum' egyik ismert megoldása, a rézamalgám...
|
További anyagok a természetes mágia és okkultizmus rendszeréből kerültek be a 'mágikus praxisba'. Ezek jórészt 'drágakövek', melyekben szintúgy bizonyos mágikus erők koncentrátumait látták, illetve különböző növények, melyek szintúgy mágikus erővel bírtak. Kezdetben a köveket is vizsgálták vegyi szempontból az alkimisták, de később inkább a szimpatetikus mágián alapuló szerepük vált jelentőssé, így amuletteket, pálcákat, koronákat és más tárgyakat csináltak belőlük - minden kőnek más-más "hatalmat" biztosítva. Például az elixír egyik keleti megfelelője, az indus mondák istenitala az Amrita, tiszta vízből, "folyékony aranyból", és feloldott drágakövekből áll. Továbbá Kleopátra , a ptolemajoszi királynő borban feloldott gyöngyökből készíttetett magának elixírt.
Néhány mágikus kő: Adamas (gyémánt), Achates (achát), Alectorius (kakaskő), Amethystus (ametiszt), Androdamas (kvadrát/haragkő), Absinthos (csodakő), Asbestos (aszbeszt), Albandina (berill), Carbunculus (gránát), Chrysolithus (krizolit), Chrysopras (aranytopáz, rubin), Cheldonius (fecskekő), Carneolus (karneol), Calcophonos (kardkő), Chrysolectros (gálickő), Chalazias/Chelonites (indiai teknősbékakő), Corallium (korall), Chalcedonius (kalcedon), Cerauneus (mennykő), Cristallus (kristály), Diadochos/Etites (saskő), Enhidros (vízkő), Gagates (borostyánkő), Gagatromeus/Hiercites (légykő, arzén), Hienia (hiénakő), Heliotropia (napfordítókő), Hephestites (tűzlángkő), Hematites (vérkő), Hexeconthalithos (hatvanszínűkő), Hyacinthus (jácint, cikron), Jaspis/Iris (írisz, prizma), Lyneurius (hiúzkő), Lipares/Magnes (mágneskő), Molochites (molochit, rémkő), Medus (médkő), Onix/Orites/Ophthalmius (gálickő, cinkvitriol), Pantherus (párduckő), Pyrites/ Peanites/Prasius/Saphirus (zafír), Smaragdus (smaragd), Sardius (szárdkő), Sardonix/ Selenites (szelenit, holdkő), Sagda (famágnes), Topazius (topáz), Tecolitus (húgykő, hólyagkő), Unio (gyöngy).
A növényeknek is tágas skálája van, melyek között megtalálható jó néhány ma ismeretes pszichedelikus szer. A legnevesebb növény a Mandragóra [2] {növénytanilag mandragora officinarum vagy vernalis}, mely ember alakú alraungyökér növénye, amely már az Ótestamentumban [Genezis & Énekek Éneke] felbukkan dudajim néven (melyet "szerelmi almának" fordítanak). A növény az ókorban nagyra becsült varázsszer; a solanaceae családjába tartozik. Az ókori emberek görcsoldóként és pszichedelikus hatása miatt használták, a monda szerint továbbá, hogy puhává tegyék az elefántcsontot. A golyó-forma gyümölcs hyoscyamint és scopolamint tartalmaz, mely kábító anyagokat tartalmaz, ezért alkalmazták nehéz szüléseknél is.
Továbbá kétféle mandragórát különböztetnek meg; egy ‘hímneműt’ (norion) és egy ‘nőneműt’ (thridaciasz). Az utóbbi időben sok vita folyt a növény gyógyszerészeti hatása körül. A kelet-ázsiai ellenpárja a Ginszenggyökér vagy dsen-sen, {növénytanilag panax ginseng} az araliaceae családjában. Ezt a növényt is sokra tartották mint általános gyógyszert és afrozodiákumot, a legtöbb gyógyszerész szerint hatástalan. Az alraun gyökér helyett gyakran pótlékul szolgált a "kerek kardvirág" {növénytanilag gladiolus communis}, valamint a "hosszú kardvirág" névvel árusított kardvirág {allium victoralis / alpinum}, mely egy póréhagymafajta. A Ginszeng-et, pedig gyakran helyetesítik petrezselyemgyökérrel.
További varázserejű növény az Ezerjófű vagy Boszorkányfű, melynek már a beszerzése is babonás rituálékhoz kötött, s melynek szintúgy különböző csodás hatalmakat tulajdonítanak. Nem lehet tisztázni, hogy melyik növényt kell érteni ezen, de Marzell az erősfűvel {dictamnus albus} vagy a salamonpecsétjével {polygonatum officinale} azonosítja. Paracelsus számos gyógyszert fejlesztett ki szervetlen kémiai alapon, továbbá különböző szeszpárlatokat növényi anyagokból, melyek közül sok anyag megfelel a mai depresszánsok némelyikének. Ezeket azonban nehéz beazonosítani, mert a szerző művei valóban "hermetikusak", - számos terminust alkotott vagy a szokásos használattól eltérően alkalmazott - így kellőképen homályosak. |
|
Meg kell még említeni a Hagyományból ismert istenek eledelét; a Nektárt és Ambróziát, melyek leginkább a mai hallucinogénekkel hozhatók kapcsolatba. Ezen belül is a gombákkal; a psylocibin {psylocybe semilanceata} csoportjába tartozó gombafajokkal, és a galócák {amanita muscaria} csoportjába tartozó gombafajokkal. Ezek használata olyan mágikus praxisokban figyelhető meg, melyek Samanista gyökerekből táplálkoznak, és inkább a keleti hagyományokra jellemzőek.
A népi orvoslás elterjedésével a növények ismerete és használata (a kövekhez hasonlóan) a szimpatetikus mágia irányába ment el, melyre jellemző egyrészt a gyógynövények gyakran meglepő ismerete, másrészt az irracionális gyógyszerek gyakori, babonás használata...
A pszichedelikus drogok használata a mágiában azonban minden esetben a teljesség megismerésének egyik módszere - a teljesség megismerésére irányul és valamilyen komplex mágikus praxis része!
Rendszerbe illesztett célja van, mely keretet és értelmet ad az alternatív tapasztalásnak. Ez a cél, melyet a Misztika uniomisticanak nevez, a végső igazság, az emberi természet legbelső misztériuma - a teljesség megismerése. A misztikus tapasztalásban feltárulkozó igazság az 'isteni' természet, a felső világ megnyilvánulása - beavatás, a legvégső misztérium megtapasztalása. Ezek a tapasztalások olyan élmények illetve tudások, melyek során a világ rejtett arculata nyilvánul meg, a világ többlettartalma jelenik meg, egy addig ismeretlen leplezett aspektusa tárul fel. Ezek a tapasztalatok minden mágikus rendszerben hasonlóak, - azonos élménytartományban mozognak - így az alternatív létállapotok beazonosíthatóak és általánosítva szintetizálhatóak illetve megnevezhetők. Ezt a megnevezhetőséget biztosítja a Mágia, mely értelemmel tölti fel a tapasztalatot. (Ez hiányzik a "kábítószerezésből".)
A pszichedelikus drogok, így nem 'kábítószerként' értelmezhetőek a mágiában; hanem 'tudattágítók', melyek a teljesség megismerését szolgálják. A gyakorló egy komplex beavatási rendszer keretében használ pszichedelikus szereket, mindig egyéb gyakorlatokhoz kapcsolódóan. Pszichomimetikus képzeteit folytonos kontroll alatt tartja, és előre meghatározott keretek szerint értelmezi. A használat mindig egy előre tisztázott, meghatározott cél érdekében, kitűzött céllal történik; általában valamilyen rítus keretében. (Gondoljunk csak az indián- vagy sámán-beavatásokra.) Ez egy olyan kontrollt teremt meg számára, amely kizárja a drog öncélú felhasználását és az addikció lehetőségét.
Ilyen felhasználást dokumentált első ízben a 20.század nagy mágusfigurája, Aleister Crowley, aki 1923 Május 12-től Október 5-ig egy nagyon intenzív mágikus gyakorlat sorozatot folytatott le Tuniszban, melynek keretében különböző pszichedelikus szereket használt. [3] Mágikus feljegyzéseit, melyek persze titkos és allúzív elemekkel íródtak, Skinner interpretálta, így tudjuk az általa használt anyagok pontos megfelelőjét. Váltakozó jelleggel, egymással párhuzamosan használt Heroint [ k ], Kokaint [ e , C, ], Opiumot [Jupiter's sacred incense], Étert [Ethyl, Eth O], továbbá Hasist és Marihuánát. A szereket minden egyes esetben valamilyen szellemi célnak alárendelve, valamilyen egyéb mágikus gyakorlathoz kapcsolódóan használta. Crowley saját bevallása szerint 1922 Októbere és 1923 Júniusa között rendszeresen napi háromszor használt heroint és ezen felül további anyagokat, bár a szerek ilyen intenzív használata eléggé megviselték a szervezetét; gyakran volt rosszul, és néhányszor pár napos szüneteket kellett tartania. Ez mindenképpen rendkívül radikális próbatétel, - Crowley ilyen radikális volt az élet minden terén - és csakis mágikus praxisának köszönhető, hogy nem halt bele. Nem mellékes, hogy Crowley már 1909-ben elérte az Arany Hajnal Hermetikus Rend-jének [Golden Dawn G.:D.:] legmagasabb mágikus fokát, a Magister Templi fokozatot (8°OTO). Alternatív tudatállapotait arra használta, hogy mágikus igazságokat boncolgasson, illetve bizonyos mágikus operációkat stimuláljon. Rendkívüli Akaraterejét mágikus praxissal fejlesztette, melyet mágikus princípiumként (Thelema), saját rendjének, az Ezüst Csillag-nak [Argentinum Austrum A.: A.:] , a központjává is tett. Minden esetben a Mágia rendszerének megfelelően járt el.
A Mágia célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen praxis elenyésző, de mégis jelentős részét képezik a pszichedelikus drogok, mint olyan 'tudattágító' szerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan "dimenziókat" tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban nem kínálnak módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló mágikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a pszichedelikus drogok által feltáruló élménytartományok tudatos használatát, keretet szabva az amúgy értelmetlen, céltalan tudati tapasztalatoknak. Ezért a Mágia eszközszinten foglalkozik tudattágító szerekkel, hiszen számos egyéb módszert ismer, melyek segítségével ezek a tudatváltások megtehetőek. Így a drog nem cél, hanem egy komplex módszer egyik eszköze. Amivel a Mágia túllép az 'egyszerű droghasználaton' az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Mágia ateljes igazságkutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának módszere.
[1] Hermész Trisztmegisztosz több személyt takar (Pl.: Toth, Imhoteph, Asklepios, Hermész, stb.) - így a Corpus Hermeticum több szerzo munkáinak gyujteménye.
[2] A Mandragóra más nevei: anthropomorphon, semihominis, hominiformis ; Dioszkuridész füveskony-vében használt nevek még : antimelon, dircaea, xeranthe, antimnion, bombokhülon, minon, apemum, gongeonas, diamonon, mala canina és egyebek...
[3] Lásd : The Magical Diaries of Aleister Crowley . [Neville Spearman (Jersey) Ltd, Jersey 1979]
» Hermetika - Mágia és Parapszichológia
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
